Itt van ismét az év vége. A diákok hagyományosan, boldogan írják naponta a táblára fordított sorrendben a VAKÁCIÓ! betűit.
Jön a gondtalan nyár, a pihenés, játék, táborozás...
Nem tudom mennyire érzik át, hogy a szünidő leteltével már ebben az alma materben nem lesz becsengetés.
Végleg megszűnik a gyermekzsivaj a sok, sok szép és szorongó érzést látott ódon és megújult falak között.
Már nagyon sokan eltávoztak közülünk és később a generációk sora tanulta itt meg a betűvetést, számolást és sok más tudományt. Folyamatosan alakultak közösségek, ismerkedtek meg a színjátszással, tánccal, művészettel, zenével, nyelvtanulással...
Sok, sok tanár, tanító adta át a tudást, farigcsálta a lurkók jellemét. Volt idő, mikor dívott a mogyoróvessző, a vonalzó, a "körmös", később inkább a meggyőzés, az egyre magasabb szintű kiegészítő technika.
Biztos szívesen emlékeznek az itt végzett tanulók tanáraikra, igazgatókra.
Vágási Jánosra, Botár Elekre, Magyar Évára, Csépány Ferencnére, Faludi Ferencre, Bádonyi Györgynére, Kövecses Rezsőre, Vályi Jánosra, Zvara Józsefre, Halmi Ágnesra, Hársvölgyi Csabára.
Sok, sok szerepre, sportra, a falu életében vállalt önkéntes munkára.
Lehetetlen felsorolni minden élményt, sok szépet és olyanokat, amelyek akkor nem tűntek szépnek, de az idő múlásával megszépültek.
A soron lévő generációk jó iskolába kerülnek, megnyugtatóan patinás környezetbe.
Mégis nekem fáj a szívem, hogy a sok munkával, törődéssel létrehozott létesítmény falai között, legalább az alsó tagozatosok nem folytathatják.
Gyors beletörődés volt a szülők körében, szorult helyzetben döntött az önkormányzat.
Szegényebb lesz a településünk egy "életet adó" központtal a gyermekek boldog ricsajával, az eltávozott pedagógusok
közélet formáló munkájával.
Az alma mater megkezdi "csipkerózsika álmát".
Reméljük egyszer még felébred!