Észre sem vesszük, és az olaszrizling teljesen átírja helyét és megítélését a ma­gyar bor fogalomtárában.

Tíz esztendeje még egy közhelyekkel agyonterhelt tömeg bor volt, melynek egyéniségét csak a különböző szakkönyvek vagy ismeretterjesztő brosúrák sejtették ismerni, a valóságban azonban szinte értelmez­hetetlen volt. Mára viszont a fogalom lassacskán kibontakozik. Az egykori csúf kis szolgálóleány egyre többször engedi sejtetni királylányi mivoltát. S ami a me­sék világát is felülmúlja tulajdonképpen, az nem más, mint hogy a gyanús jelek nemcsak rajta, hanem a másik egykori csúfságon, a furminton is mutatkoznak. A két fajta szinte párhuzamosan, olykor együtt hódítja vissza a remek fekvésű domboldalakat. Az olaszrizling inkább a kedvesség, az apró mozdulatok bora, míg a furmint inkább az erőé és a vitalitásé.

Valószínűnek tűnik, hogy a hazai chardonnay-k fénykora leáldozott. Miként azon ízdivatok kora is, amelyeket szük­ségszerűen teremtett meg kényszeredett iramú felzárkózásunk a világ borászati technológiai követelményeihez. Másként fogalmazva: az olaszrizlinggel és a fur­minttal nem a nemzetközi bordivatok aktuális vagy már levedlett jegyeit tanul­juk meg, hanem borvidékeinket ismerhetjük meg - immár valós értékeikkel. Nem véletlen e fajták - egyelőre csak - sarjadzó népszerűsége. Érdemes megkü­lönböztetett figyelemmel követni ezeket a tételeket: sok meglepetéssel fognak szolgálni a következő években - akár magukban, akár egymással házasítva.

Forrás:
Borbarát.com